Rabb Krisztián gyerekként a helyszínen nézte végig Szilágyi Áron győzelmét a londoni olimpián. A magával ragadó élmény a sport legmagasabb színpadán meghatározta legfőbb célját: eljutni ugyanoda és átélni ugyanazt.

A 23 éves olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok Rabb Krisztián 9 éves kora óta űzi választott sportágát. Tehetségére már korán felifigyelt a Vasasban nevelő-, és jelenlegi edzője Somlai Béla (aki Szilágyi Áron edzője volt a 2012-es londoni olimpia alatt), és akivel, ahogyan mesélte, viccesen alakult ki a közös munka.

„Egy elég vicces sztori, ahogy mi összejöttünk. Én nem voltam a leggyorsabb, legaktívabb gyerek az edzéseken, volt, hogy nem jutott nekem ruha, vagy nem sikerült párba állnom valakivel, általában mindenhol én voltam az utolsó, és volt, hogy le kellett üljek a padra, várnom a soromat. Béla bácsinak jó szeme volt ehhez és látta, hogy ügyes vagyok, kár a padon ülnöm, és mondta nekem, hogy miért ülsz mindig a padon, gyere, állj fel, elkezdett iskolát adni, tanítani egy-két dolgot.”

Egyéniben és csapatban is csúcsra ért az ifjúsági olimpián (Fotó: Magyar Olimpiai Bizottság)

Rengeteget jelentett számára az is, hogy klubjában együtt vívhatott a már olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal, gyerekkori példaképével, akinek minden lépését követte, és amit csak tudott megpróbált eltanulni tőle. Bár önmagát későn érő típusnak tartja, aki nehezen érvényesült a fiatal korosztályban, ám ahogy fejlődött és vált egyre érettebb vívóvá, jöttek a korosztályos sikerek is. 2018-ban Buenos Aires-ben ifjúsági olimpiai bajnok lett, a kard egyéni mellett még a vegyes csapattal is aranyérmes lett.

„Óriási nagy álmom volt, hogy megnyerjem, és úgy is készültem. Nagyon szép pontja így a pályafutásomnak, talán az egyik kedvenc pillanatom a mai napig. ”

Ezután a csapattal még junior Eb-címet szerzett 2020-ban, ám nem sokkal később a koronavírus-járvány betörésével a pályafutása törést szenvedett, ami komoly akadályt jelentett a fejlődésében. A junior éveit versenyek nélkül fejezte be. A versenyeken megszerezhető visszajelzések hiánya komoly nehézségeket jelent, de így kellett belépnie a felnőttek közé.
Rabb azonban elhivatott sportoló, aki mindig is hitt önmagban, a képességeiben, és a befektetett munkában. Céljai eléréséért pedig maximálisan megtett mindent. Ez a hozzáállása átszőtte eddigi pályafutását is, mindezek nélkül most nem tartana ott, ahová eddig jutott.

„A tokiói olimpia után kezdődött igazából a felnőtt pályafutásom, onnantól volt három évem, hogy bekerüljek egy nagyon erős magyar válogatottba. Persze volt rajtam egy nyomás is ezáltal, hogy minél hamarabb csapatba kerüljek, de ott voltam rutin nélkül, fiatalon, két évnyi versenyzés kihagyása után. Kellett a türelem és a kitartás ahhoz, hogy ezt átvészeljem. Mindig is tudtam, hogy oda fogok érni, az volt a kérdés, hogy mikor, hát szerencsére az utolsó pillanatban még jókor.”

A fiatal, jelentős eredmények nélküli kardvívónak nem sok esélye volt bekerülni egy olyan csapatba, amely sorra szállította a sikereket. A Szilágyi Áron, Szatmári András, Gémesi Csanád és Decsi Tamás alkotta magyar együttes a 2016-os és a 2023-as világbajnokság között minden egyes vb-ről éremmel tért haza. Két éve Milánóból éppen aranyéremmel.

A 2024-es esztendő azonban Rabb pályafutásában számottevő áttörést hozott, az első komoly mérföldkő a februári tbiliszi világkupán jött el, mikor először jutott be a legjobb nyolc közé.

„Az egy nagy áttörés volt, az egyéni pályafutásomban az volt az első nagyobb siker. Azt már sikernek tudom mondani, persze az elején egy 32-be jutást is sikernek kellett felfogni, de én nem az a típus vagyok. Ott annak tudtam már örülni, legyőztem az akkori világbajnokot, ez adott egy önbizalmat, éreztem, hogy most már egyre jobban tudom versenyen is kihozni magamból, ami bennem van.”[…]„Már úgy nézett ki, hogy nem annyira reális, hogy én az olimpiai csapatban benne legyek, és akkor megint láttam egy kis fényt erre.”

Rabb Krisztián egy győztes asszója után a genovai vívó Európa-bajnokság férfi kardcsapat döntőjében. Magyarország aranyérmet nyert. (MTI/EPA/ANSA/Luca Zennaro)

Ezt követően komoly lehetőségek adódtak előtte, a kérdés csak az volt képes lesz-e élni velük. Képes volt. Májusban Szatmári András sérülése miatt helyet kapott a madridi világkupa-csapatban is, ahonnan bronzéremmel térhettek haza. Az országos bajnokságon egyéniben ezüstérmet szerzett, az úton Szilágyi Áront legyőzve, majd életében először felnőtt Európa-bajnokságon szerepelhetett. Bázelben szenzációs teljesítménnyel, oroszlánrészt vállalt abban, hogy a magyar csapat Eb-aranyéremmel térjen haza.

„Az egész évben szinte minden versenyre úgy mentem ki, hogy itt most az olimpia a tét, és be kell rúgnom az ajtót, nagy teher volt, nagyon nehéz, feszült év volt.”[…] „Mindig azt éreztem, hogy ez az utolsó utáni lehetőség, és az a madridi tényleg egy ilyen volt. Nagyon örülök, hogy ott jól sikerült beállnom a csapatba, jól szerepeltem, és ott szereztem meg életem első felnőtt világkupa érmét is.”

„És akkor jött az Európa-bajnokság, az első felnőtt Eb-m, amire tényleg úgy utaztam ki, hogy az utolsó utáni verseny az olimpia előtt.[…] Úgy versenyeztem, hogy Európa-bajnokként menjek haza, és akkor elégedett leszek, kihoztam a maximumot abból, ami rajtam múlik. Akkora nyomás volt rajtam egész évben, hogy szerintem ez pont így volt szép, hogy az utolsó pillanatra a legfontosabb helyzetben jött le rólam a nyomás igazából és teljesítettem a legjobban.”

Az olimpiai utazás álma pedig valósággá vált

„Ott Balatonon, mikor megtudtam, hogy én is bekerültem az olimpiai csapatba, az egy olyan élmény volt, amire talán életem végéig emlékezni fogok, a ritka pillanatok egyike. Az egész olimpiában talán az egyik legszebb pillanat az volt, mikor megtudtam és elújságoltam a szeretteimnek, hogy ez megvalósul, és menni fogok az olimpiára.”

Több, mint 8000 szurkoló, félelmetes atmoszféra, olimpiához méltó magasztos enteriőr. A Grand Palais, a párizsi olimpia vívóversenyeinek helyszíne.

„Mikor először beléptem a Grand Palais-ba és sétáltam hátsó folyosókon hallottam, hogy fölmorajlik a nézőközönség, minden egyes tusnál kiáltottak, engem meg folyamatosan kirázott a hideg. Emlékszem, teljesen fura élmény volt, még a mai napig bennem van az az érzés, ahogy megyek és gondolkoztam rajta, hogy huh, pár nap múlva én is itt fogok vívni.”

Gémesi Csanád, Szatmári András, Rabb Krisztián és Szilágyi Áron (b-j) a 2024-es párizsi nyári olimpia férfi kard csapatverseny negyeddöntőjének végén a Grand Palais kiállítócsarnokban (MTI/Illyés Tibor)

Krisztián a csapatban kapott helyet, hátrányban, csereként állt be az Irán elleni elődöntőben. Testbeszédén, vívásán a megilletődöttségnek vagy a tét súlyának a leghalványabb nyoma sem látszott. Eredményes beszállásával visszahozta a magyarokat az asszóba, lendületet adva társainak sikerült megfordítani a küzdelmet, és bejutott a csapat a döntőbe. 1996 után ismét olimpiai aranyéremért vívhatott a magyar férfi kardválogatott, ám Korea ellen vereség és egy fényes ezüstérem lett a vége.

„Sportpszichológusommal, Tóvári Zsuzsával nagyon sokat készültünk erre, ami pontosan az volt, hogy amikor a csapat talán hátrányba kerül, vagy valakinek nem megy, kicsit baj van, valószínű akkor fogok én jönni. Nekem ezt nem teherként kell kezelnem, hanem annak a lehetőségnek, hogy ott, akkor fölállok az olimpiai pástra és azért kell vívnom, hogy a csapatot visszahozzam a küzdelembe. Nekem ez volt az elsőszámú cél, és így készültem, ezért sikerült szerintem ez ennyire jól, nem foglalkoztam ott semmi mással.”[…]„Hálás vagyok, hogy ott lehettem. A döntő után ott azért még volt csalódottság, az aranyérem volt a cél, de ahogy telt az idő ez egyre jobban megszépült, és most már maximálisan pozitívan gondolok vissza.”

Egy olimpia után sok sportoló nehezen találja a motivációt a következő szezon elején. Krisztiánnak sem volt egyszerű felpörögnie a következő megméretésekre. Idővel sikerült lezárnia az olimpiai élményeket, és arra fókuszálni, ami előtte áll. Ugyanis céljai még bőven akadnak. Olimpiai bajnok akar lenni.

Rabb Krisztián ünnepel a férfi kardozók csapatversenyének elődöntője után a tbiliszi vívó-világbajnokságon. (MTI/Czeglédi Zsolt)

Idén májusban pedig egyéniben is elérte azt a kimagasló és fényes eredményt, amiről mindig is tudta, hogy elérheti. Az első felnőtt egyéni aranyérem, a rangos szöuli Grand Prix-n. Egy olyan ágon végigmasírozva, amely nem ad okot a kételkedésre. Rabb megérkezett a világelitbe.

„Ezzel a győzelemmel mondhatom azt, hogy valóban megérkeztem és valóban odakerültem ahova gondoltam magamat.”[…] „Jó visszaigazolás nekem, hogy igenis erre képes vagyok, ez ott van bennem, és már várom, hogy megismételjem, most már csak ez forog a fejemben, csak ezt szeretném.”

Rabb Krisztián a májusi Grand Prix óta a csapattal megvédte címét az idei genovai Eb-n, a tbiliszi világbajnokságon pedig ezüstérmes lett a válogatottal.