Székely Bulcsú: Egy edzőt nem azért fognak tisztelni, mert olimpiai bajnok

Az olimpiai bajnok Székely Bulcsú a parton is ugyanolyan lelkesedéssel veti bele magát a munkába, mint tette azt a medencében is.

Kemény Dénes (balra) és Székely Bulcsú a medencében a masters korosztályú vizes világbajnokság férfi vízilabdatornáján 2017-ben (MTI Fotó: Czagány Balázs)



A KSI SE utánpótlásedzője a nyáron Európa-bajnoki bronzéremig vezette az U17-es magyar vízilabda-válogatottat, a Jövünk! magazinban azonban elárulta, edzőként és játékosként is az idegesebbek közé tartozik, tartozott: „Az idegesebb játékosok közé tartoztam, akik mindig, minden mérkőzésen izgultak még akkor is, ha 500 ob I-es találkozó volt a hátam mögött. Nincs ez máshogy a parton sem, ugyanakkora téttel bír egy mérkőzés a gyerekekkel.”

A játékos pályafutástól nyolc éve visszavonult tréner hatalmas drukkal, de tiszta lelkiismerettel vágott neki a nyári kontinensviadalnak: „Elvégeztük azt a munkát, amit el akartuk végezni, becsülettel dolgoztunk egész évben, ráadásul nagyon bíztunk a csapatban, a játékosokban, a stábban, egymásban, ami azért ad egyfajta magabiztosságot.”

Székely Bulcsú a bronzéremről elmondta, régen volt ennyire boldog, nagyon büszke játékosaira, a stábra és a klubedzőkre, akik ezekkel a gyerekekkel dolgoznak.

A klubban és a válogatottban végzett munkája között nagy a különbség, többek között erről és a nehézségekről is beszélt: „Az egyik legnagyobb különbség, hogy egy klubcsapatban megkapsz egy játékosállományt és ez még nem is egy felnőtt csapat, ahol az edző össze tudja válogatni, kikkel szeretne dolgozni, hanem itt egy adott korosztály feljön és a kezeid közé kerül. Azokból a játékosokból kell megpróbálni kihozni a legtöbbet, de a legfontosabb dolog nem az, hogy ők abban az évben jól játszanak, hanem, hogy majd egyszer ők jók legyenek. Az adott korosztálynak megfelelő alapokat próbáld nekik átadni. Napi szinten iskolából jönnek, fáradtak, néha motiváltak, néha kevésbé, hétvégén mérkőzések vannak, gyakorlatilag rengeteget vagyunk együtt ennek a jó és a rossz oldalával. Nyilván már néha ők is unják a mi arcunkat, mi se biztos, hogy mindig a legmotiválóbbak vagyunk, de megpróbálunk velük gyakorlatilag úgy bánni, mintha a saját gyerekeink lennének.”

A 43 éves szakember munkája a válogatottnál jóval összetettebb, folyamatosan egyeztetni kell a klubedzőkkel, nézni kell a mérkőzéseket, elemezni a statisztikákat, „úgyhogy ez teljesen más, de ugyanolyan örömet adó munka”.

A magyar Himnuszt énekli az olimpiai aranyérmes magyar vízilabda-válogatott 2000-ben Sydneyben: Kósz Zoltán, Biros Péter, Szécsi Zoltán, Steinmetz Barnabás, Vári Attila, Märcz Tamás, Kiss Gergely, Székely Bulcsú, Varga Zsolt, Benedek Tibor, Kásás Tamás, Molnár Tamás és Fodor Rajmund (balról jobbra) (Fotó: MTI)



Székely Bulcsú arról is ejtett néhány szót, mit tesz hozzá a Sydneyben elért olimpiai bajnoki cím edzői karrierjéhez: „Hogy az ember olimpiát nyert, ad egyfajta önbizalmat, egyfajta látásmódot, egyfajta respektet a parton a játékosokkal, kollégákkal kapcsolatban, de egy edzőt nem azért fognak tisztelni, mert olimpiai bajnok. Azért fogják tisztelni, mert látják, tudnak tőle tanulni. Mindig azt szoktam mondani, hogy az olimpiáért járó tisztelet az egy edzésig tart, utána már vagy téged és a stábodat tisztelik, vagy nem fognak tisztelni.”