Kapcsolódó tartalom
Szabó Zoltán:
– Fecsó Bá’! Láttam egy trükköt Estiartétól! Megcsinálhatom meccsen?
– Ez fantasztikus! Ha belenézel a tükörbe és Estiartét látod, akkor csináld…
Hála mindenért! Isten Veled!!!🙏🙏🙏
Magyar Vízilabda Szövetség:
A titka igen egyszerű volt: a csalhatatlan szem, amellyel kiszúrta a tehetséget – bónusz: sosem hordott szemüveget! –, a csalhatatlan érzék, amellyel tökéletesen felmérte minden egyes választottjának a személyiségét és így a rostán azok mentek át, akik a győztes típusok közé soroltattak; és persze a mérnöki diplomával is alátámasztott rendkívüli szakmai precizitás, amellyel megkomponálta csapatainak játékát. Mindezt megfűszerezve a páratlan életvidámsággal, amely elapadhatatlan forrása volt oly sok legendás mondatnak, melyeket még ma is mosolyogva idéznek egykori tanítványai. És amelyekből a humoron túl is átragyog a vízilabdához nélkülözhetetlen életbölcsesség. (Csurka Gergely teljes cikke itt olvasható)
Märcz Tamás:
A 90-es évek elején a 17-18 éves válogatottal Rómában voltunk egy nemzetközi tornán. A délelőtti edzésen csak mi voltunk az uszodában, Fecsó bá tartott edzést. Egyszer csak megláttunk a lelátó felső sarkában egy külföldi csapat kamerás emberét, aki titokban az edzésünket filmezte. Fecsó bá azt mondta:
„Na most akkor hanyatt fekve legyetek, dugjátok ki a lábujjatokat a vízből és haladjatok a másik irányba! Hadd gondolják, hogy ezt csináljuk mindig és ettől vagytok olyan jók.”
Mindig kitalált valamit, mindig zseniális és szellemes ember volt.
Akkor egyébként úgy tűnt, hogy a gyakorlatnak semmi értelme nem volt, bár később kiderül, hogy ő ezzel is megelőzte a korát. Ez a gyakorlat is beépült a vizes mozgáskoordináció-fejlesztő gyakorlatok közé, ami ma egy alapgyakorlat a játékos képzésben.
Isten nyugosztaljon Fecsó bá!
Gór-Nagy Miklós:
Fecsó bácsiról a legélesebb emlékem az, amikor Bariban, a junior Európa-bajnokságon ott volt velünk, és szokásos módon együtt evett az egész csapat – remek csapat volt: Varga Dani és Dumi, Nagy Viktor, Hosi, Decker Ádám, Létay Krisztián, Gárdonyi Bandi, stb stb. – szóval ott ültünk az asztalnál egyenpólóban, Fecsó pedig az asztalfőn ült, és volt nála egy magyar zászló. Az a zászló, amit a meccsek előtt szoktak átadni egymásnak a csapatkapitányok, de azt a zászlót nem egyszerűen fogta, hanem valahogy úgy könyökölt, hogy az arca szinte simult hozzá, és érződött az a hatalmas szeretet és alázat, amellyel a magyar vízilabda iránt viseltetett, és ez volt az, ami a lényéből sugárzott át ránk, kispólósokra – és egyébként mindenkire.
Varga Danival egymás mellett ültünk, emlékszem, egy hullámhosszon voltunk, ő is kiszúrta ezt a jelentőségteljes pillanatot, és szinte egyszerre mondtuk, hogy milyen jó kép készülhetne erről. Ha Fecsó bácsit kellene valahogy ábrázolni, akkor ez lenne az a kép, és bár nem volt nálunk fényképezőgép, ez a jelenet élesebben maradt meg bennem, mint bármilyen fotó.
Nyugodjon békében, Fecsó bá’! 🇭🇺🤽♂️🖤
KSI SE:
Isten nyugosztalja Kemény Ferencet!🖤
A KSI vízilabda szakosztálya fájdalommal búcsúzik Fecsó bácsitól.